2013. április 29., hétfő

Nemzethelyzet 2. - Próféta és szakértelem

Mottó:
"Allah nem változtat meg
semmit valamely népben,
ameddig ők meg nem változtatják azt,
ami az ő lelkükben van. (Korán 13:11)

"És ha egy zsarnokot akartok ledönteni a trónjáról, előbb gondoskodjatok róla, hogy a trónja, amely a ti lelketekben áll, ledöntessék. 
Mert hogyan is uralkodhatnék a zsarnok a szabadok és büszkék felett, hacsak azért nem, mivel azok a szabadságukban zsarnokok és büszkeségükben szégyen vagyon?" - Khalil Gibran:  A próféta




"A rendezetlen, ködös lelkület leggyakoribb és legjellemzőbb tünete: gyűlölködés valamely közösség iránt. Minden baj okai a zsidók, vagy a katholikusok, vagy a pénzemberek, stb: a gyűlölt közösséget tönkre kell tenni és minden rendbe jön. Indulatos kifakadások az illető embercsoport ellen, de lehetőleg olyankor, ha kellemetlenség nem lehet belőle. S a gyűlölet a gyűlölt közösség egy-egy tagja iránt lényegesen kisebb, mint az egész közösség iránt; a közelebbi jóismerősök kivételek, csak a többi tűzrevaló. 
Efajta gyűlölködés igen könnyen fertőződik, mert a balsikereink okozta keserűséget és csalódást egyszerűbb és kényelmesebb egy-egy általános indulatrohammal levezetni, mint önmagunkat ellenőrizni." - Weöres Sándor: A teljesség felé



"A szakértelem ócska bolsevista trükk." - Csurka István 



"Bizonyára nem hallotta még, mert ez még nem nyilvános, hogy a zsidóktól elveszik az üzleteket. Igen, Margitkám, és elhiheti, hogy fáj a szívem, mikor ilyen újságot kell magával közölnöm. Mikor? Hát édes szívem, ez egy-két hónap kérdése. Csak most kezdik előkészíteni a belügyben az illető törvényjavaslatot. Elég sajnos, hogy maga is zsidó, Margitkám, vagyis hogy zsidó származású, no igen, de ebben az esetben a kitérés nem jelent semmit. Szóval drágám, a maga szép üzletét is el fogják venni. És miután így áll a dolog, amit én szívem mélyéből sajnálok, tudhatja, milyen jó barátnéja voltam mindig magának, hát édes jó Margitkám, én rögtön arra gondoltam, a maga üzletét én fogom kiigényelni. " - Szép Ernő 
(http://nol.hu/lap/hetvege/20130427-a_muvelt_trafikos)



"Szánandó az a nemzet, mely nem emeli fel szavát még halotti menetében sem, saját romjain túl mást nem magasztal és nem lázad, még ha nyakát kard és tőke övezi is.  
Szánandó az a nemzet, melynek állmférfiúja róka, filozófusa csaló és művészete az utánzás. 
Szánandó az a nemzet, mely az új urat trombitaszóval fogadja, de gúnykacajjal búcsúztatja, hogy a még újabbat ismét trombitával köszöntse. 
Szánandó az a nemzet, ahol vénségükre elnémulnak a bölcsek, míg az erősek még bölcsőben pihennek.
Szánandó az a nemzet, mely széthasadt, és minden része nemzetnek hiszi magát." - Khalil Gibran: A próféta kertje



"Az az állam, amelyben a szellemi ember nem talál otthont, az a pusztulás elé megy. Ha valahol szellemi ember jelenik meg, és nem fogadják tisztelettel, annyi, mintha az uralkodót feláldoznák. Ha a szellemi embert megvetik, annyi, mintha az állam jólétéről lemondanának. Az az állam, ahol a szellemi emberről megfeledkeztek, még sohasem tudott fennmaradni."  - Mo-ce/Hamvas Béla


(Lásd még: http://utkozben-ontheway.blogspot.hu/2013/03/nemzethelyzet.html)





2013. április 26., péntek

Mindennapi kenyerünket...

" Ne aggódj a mindennapi kenyeredért, még ha az Kínában is volna, a beszerzés lovát már felnyergelték, és az vagy téged visz oda, vagy elhozza kenyered, míg alszol." - szúfi bölcsesség

"Vegyetek példát a liliomokról, hogyan nőnek: se nem fonnak, se nem szőnek. Mégis, mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha tehát a mezőn a füvet, amely ma a mezőn zöldell, holnap a kemencébe kerül, Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek. Ne kérdezgessétek hát, hogy mit esztek, vagy mit isztok, és ne nyugtalankodjatok. Mert erre a pogányok törekednek a világban. Atyátok tudja, hogy szükségetek van rájuk. Inkább az Isten országát keressétek , és ezeket megkapjátok hozzá." - Lukács evangéliuma (12, 27-31)


2013. április 22., hétfő

Ram Tzu tudja

Ram Tzu a csendben született,
És kétségkívül oda is fog visszatérni. 

Ám jelenleg 
Feladata az,
Hogy üvöltsön, köpködjön,
Harapjon, karmoljon,
Fütyüljön, lármázzon,
S hogy általában kellemetlenkedjen.

És ez így fog menni,
Amíg vége nem lesz. 




Ram Tzu tudja:

Hazugság,
Az egész egy hazugság.
Buddha, Krisztus, Mohamed,
Mózes és Lao Tze,
Minden hájjal megkent hazudozók voltak. 

Istenkáromló! Adj magyarázatot!
Az igazságot nem lehet tudni úgy, 
Ahogy te a tudást elképzeled. 
Nincs értelme.
Olyan világban működik csak, 
Mely az elme számára elérhetetlen. 

Az első kiejtett szó az igazságról,
Az első lépés a félrevezetés ösvényén.

Valójában
Ezek az iménti szavak sem mások,
Mint egy újabb lapát
Az igazságnak ismert
Trágyadombra. 






Egy lyuk 
Tátong benned, 
Amit kétségbeesetten 
Próbálsz betömni.

 Különféle élvezeteket
 Öntesz bele, 
Hogy ettől 
Jól érezd magad.

 Időnként, 
Amikor elég élvezetre lelsz, 
A lyuk csordultig telik.
 Ez a kiegyensúlyozottság
 Áldott pillanata. 

Ám az űr 
Feneketlen, 
Tartalma keresztülfolyik rajta,
 S te megint ott állsz
 Üresen,
 Kétségbeesetten 
Még többet akarva. 

Ram Tzu tudja, mi a teendő: 

Téged kell a lyukba hajítani.





Ram Tzu tudja:

Bedőlsz a hízelgésnek.
Imádod azt hallani,


Hogy te nem vagy más, mint:

Tiszta szeretet


Végső Jóság

Tökéletesség

Isten

Minden, mi Csodálatos és Értékes

Olyan mesterekhez rohansz,


Akik biztosítanak afelől,

Hogy nem az a közönséges

Kis seggfej vagy,

Akinek titokban tartod magad.

De tudod mit?
Az a Te, amiről ők beszélnek,


Nem te vagy.



"Megveted a politikai hatalmat:
Túl éteri vagy ahhoz.

Lenézed a gazdasági hatalmat:
Túl egalitárius vagy ahhoz.

Irtózol a katonai hatalomtól:
Túl békés vagy ahhoz.

Te a csi erőt,
A kundalini erőt,
Az ima és a pozitív gondolkodás
Erejét szereted.

Úgy gondolod, van valami különbség.

Ram Tzu tudja:

Az egónak szüksége van üzemanyagra."








Mit gondolsz, ki vagy? 
Különbözöl Istentől? 
Más vagy, mint Én? 

Ha így van, 
Miből készültél? 
És az honnan ered? 

Ne fordulj a tudományhoz segítségért, 
A fizikusok mind misztikusokká lettek. 
Nem mész többre velük, mint Ram Tzuval. 

Ha tényleg van eszed, 
Hátat fordítasz és tovasétálsz, 
De gyorsan! 
Csak lézengj még itt, és minden esélyed meglesz rá,
 Hogy elveszítsd, mi kedves neked. 

Eredj vissza a vallásodhoz, a templomodba, 
A terapeutádhoz, a díleredhez, az ásramodba, 
Ott talán még percnyi nyugalmat találsz. 
Egyszer már megtörtént. 
Itt csak az üresség vár rád, 
Semmi táplálék az egódnak. 

Mi lenne, ha drága öntudatod 
Összezsugorodna és eltűnne? 
Hol lennél akkor te? 
Mi történne? 

Jobb nem is kockáztatni.



Ram Tzu egy őrült:
Lármázik és tombol,
Köpköd és ordibál,
Hadonászik és halandzsázik.
Mindezt azért teszi,
Hogy kísértetek
Figyelmét vonja magára.


A hatóságok 
Nem nézik jó szemmel
Ezt a fajta viselkedést -
Kérdezd meg Jézust.


Ha Ram Tzunak egy csepp esze lenne,
Meghúzná magát.
Senki sem szereti,
Ha kétségbe vonják létezését.
Ez zavarba ejtő.


Ha nem tetszenek
Ram Tzu zagyvaságai,
Ne csüggedj:


Tanítványai végül
Emészthetővé teszik majd.



Szereted azt képzelni, 
Hogy az egész egy utazás.

Szereted azt gondolni, 
Hogy tartasz valamerre.

Azt hiszed,
Ha mész valahová,
Akkor meg is érkezel majd.

Lenyűgöz
Az előrehaladás lehetősége,

S ez elégedetlenséged mértékét is jelzi.

Ram Tzu tudja:
Onnan nem tudsz
Idejutni.


Ram Tzu tudja:

Azt gondolod, 
Ram Tzu
Valaki másról beszél. 



2013. április 15., hétfő

Ehnaton és a Napkirály, avagy hová emel a művészet?



Lehetséges, hogy Ehnaton fáraó orfikus, a boldogság birodalmának megteremtésére törekvő, monoteista, napkultuszos szellemisége (lásd. Hamvas: Orpheusz)  évezredek alatt egy piperkőc, megalomán Napkirályon át az anyag kultuszába szállt alá, s ez manifesztálódott a barokk-rokokó versaillesi kastélyban? A szakrális művészet is úgy hígult világivá, ahogy az élet - a fakuló rítusokon át - fokozatosan elvilágosodott? 
A művészet eredeti célja, hogy fel-/elemeljen a saját pozíciónkból, másképp láttassa velünk az életünket, a világunkat. Meglehet, hogy a kezdetektől fogva egy hiányt pótolt, az ősi kultikus szobrok már az emberben lassan elhalványuló felső kapcsolódást hivatottak kívülről megerősíteni. Ennek a folyamatnak talán valóban a gótika volt a csúcsa. Lehetséges, hogy amint egyre távolodtunk a szakrális élettől, a világi alkotások az ókortól fogva átszőtték a művészetet,  a gótika fellángolása után pedig nem is hosszú idővel, a reneszánsz elvilágiasodással fenyegető korszakára válaszul, a barokk idején már a vallásos művészet sem feltétlenül az éghez akart felemelni, sokkal inkább az egyház intézményéhez odaemelni, odakötözni? 

2013. április 13., szombat

Mindennapi csodáimból 2. - Transzban


Hogyan nem lettem festőmodell


Szakrális énekek tíz zenész kíséretével, csörgők, dobok a kezünkben, vagy a kivetített szankszrit, magyar és angol szavak hullámán csak révülünk bele a Mindenségbe. Sokműfajú zenész és énekes, tantra jógás csapat, Rainbow Family hippi gyermekei és mi, néhányan civilek együtt. Olykor valamelyikünk papír-falevelekre felírt elengedni valóival járul a gyertyaoltárhoz, elégetni azt, mitől szabadulni akar. Novemberi szimbólum ez, októberben még szüreteltünk. Pár perc szünet után körtánc és szabad tánc, lassú ringásból vad, ösztönös tombolás felé sodor az energiaáradat... Majd váltás, és elnyugvás meditációhoz. A telefonom kijelzője mutatja, hogy - hosszú napok hiábavaló várakozása után - ének közben az hívott, akit épp az imént engedtem el... Nem hívom vissza, a fizikai elengedés megvár reggelig. Hazafelé két kis szárnykezdeménnyel suhanok végig az Andrássy úti fényárban. A Képzőművészeti Egyetem magasságában egy kocogó húszéves-forma srác visszafordul, utánam fut, az időt kérdezi. És hogy lefesthet-e? Hát nem, de igazán nagyon köszönöm!




Dervistánc az angyal körül


Mottó: "Ha tudsz sétálni, akkor táncolni is tudsz. Ha képes vagy beszélni, akkor énekelni is képes vagy." (zimbabwei mondás)

Ismét az Életfa Mantra Körbe igyekeztem, mikor eszembe jutott, mi lesz, ha a meghűlésem miatt köhögnöm kell. Belépéskor idézetet lehetett húzni, az enyém fent olvasható. December lévén, szívcsakra-meditációval nyitottunk. S ha már olyan kedvesen meginvitáltam, eljött a köhögés is. Ám a hátam mögül egy fészekmeleg simogatás és egy csésze forró tea érkezett, majd e gondoskodás hatására légutaim megnyugodtak, így én is dalolhattam fényről, szeretetről, legalább három nyelven. A videóprojektornak köszönhetően tehát a nyelveken szólás csodája is megtörténhetett. Szünet, csevegés az egyik dobossal, aztán tánc. A korábbi alkalmakon körtánc, szabadtánc, most azonban az volt a kérés, hogy mozogjuk be a teret aképpen, hogy akihez közel kerülünk, érintsük meg. Néhány perc után a zenekar begerjedt, különösen az ütős szekció, és a békés, angyaloltáros, gyertyafényes terem hirtelen dzsungel-diszkóvá változott. Velük gerjedtünk mi is, transzban ugráltunk, simultunk, öleltünk, együtt ringatóztunk... Jómagam vadidegen lányok, asszonyok  kezeit csókolgattam, s egy szintén ismeretlen, nem igazán oldódó pasinak tartottam a csuda tudja hogyan felmerült tantra jóga kapcsán szexuális felvilágosítást, tánc közben. Mindez akkor egészen természetesnek tűnt. Mint ahogy az is, hogy dervisként forogni támadt kedvem, s úgy éreztem, egy vagyok mindennel, a mindenség forog a révületemben. Végül egy apukája hasára kötözött, dobpergés közepette édesdeden alvó kisbaba lábacskáját fogva lassultam, ringatóztam megint, a végéig. 
A velem levő lányka a körön kívül ücsörgött, szemlélődött, képtelen volt bevonódni. Na igen, negyed századdal ezelőtt én is képtelen voltam. Ezek szerint csak sikerült oldódnom valamennyit, átlépnem legalább egy-két korlátomat. Lám, megint, s valóban, a komfortzónánkon túl vár az élet.
Hazafelé társnőm megjegyezte, hogy tetszett neki és csodálta, hogy lehetséges alkohol nélkül is extázisba kerülni. Jó, hogy velem volt, és tükröm volt. 




Hiperaktivitás a Vízöntőben

Ez egy ilyen nap volt. Kevéssé sikeresen uralkodtam a valahonnan felbuggyanó, túlcsorduló lendületemen. Szerencsére jó levezetésül kínálkozva éppen Életfa Mantra Körös est várt rám. 
Bevezetésként segítettem az előkészületekben, padlón törökülésben mécseseket rakosgattunk a fuvolással. Hátulról homokozóban összehajló gyerekeknek látszhattunk, valójában elmerülten gyújtogattuk a lángocskákat. Aztán turbó-üzemmódra kapcsoltam, s ahogy ilyenkor lenni szokott, kevéssé voltam hatékony. Egy lányt többször szinte felborítottam, pedig valójában kedves nekem, majd az előtérben zavartan tébláboló  srácot kértem meg,  legyen olyan jó, hogy a kezdésig az aulában tölti az időt. Utóbb derült ki,  ő egy vendégzenész, aki később  mégis átjutott az általam őrzött küszöbön. Legközelebb találkozva összemosolyodtunk, és még az állam is leesett, mert épp egy hanget csomagolt ki, felidézve a varázslatos barcelonai élményeimet. Az első Utamat bár hivatalosan Szent Jakab városában, lélekben mégis inkább a Régi Barcelona Katedrálisban végeztem be. Emellett botlottam bele az általam ismeretlen hangszeren játszó utcazenészekbe, csatlakoztam a gótikus lépcsőkön értő áhítatban ücsörgő közönséghez. Elmerülve a különös hangzásban, váratlanul minden válasz beúszott a fejembe azokra a kérdésekre, melyek a nyolcszáz kilométer során feleletlenül maradtak. A második Út előtt ugyanerre a terecskére igyekeztem, s noha eltelt kilenc hónap, mégis ugyanazokat a svájci zenészeket találtam ott. A hang hangja akkor az új kérdések megfogalmazásában segített.  
Ámulatomban magamra borítottam egy marék megolvadt mécsest, így már az est elején elöntött a forróság. Újabb meglepetésként belépett egy régi barát, a sok szétküldött hívó szó most benne talált visszhangra. A felállás, vagy inkább leülés tehát így alakult: bal oldalamon a múltbéli tanulni valóm, jobbra pedig a jelenbéli foglalt helyet, a két oldalról érkező békés mosoly pedig talán a jövő felé mutatott: 

Új szelek, új szelek ringatnak
 új szelek, új szelek biztatnak...

Megtalálva végre a helyét, a Hare Krisnába belekiabáltam jó sok energiámat, ahogy tette szinte mindenki, oly nagy erőket mozgatva meg,  hogy a hozzám közelállók, azaz közel ülők egyike azt érezte, a megszólított mindjárt testet ölt, megvilágít bennünket kék bőrével. Megjegyzem, míg többségünk egyre hangosabban énekelt, a dobok egyre dinamikusabban adták a ritmust, oldalamon a két fiú meditatív pózban révült befelé vagy felfelé... Kinek hogy, nem vagyunk egyformák. 
Teaszünetben hátulról átkarolt egy lány, akit az előző alkalmon ismertem meg. Aznap este kicsit elveszve éreztem magam, s ahogy sorokban üldögélve énekeltünk, valamilyen emberi kontaktust keresve találomra hátranyúltam a sötétben. Kis lépés ez az emberiségnek, nekem azonban nagy, soha nem tettem még ilyesmit. "Kérjetek és megadatik", valaki megfogta, két kezébe zárta az enyémet,  simogatni, puszilgatni kezdte. Az est végén futtában, a kapuban kérdeztem meg a keresztnevét, ennyiből állt az ismeretség. Most elmondta, ő is csak biztonságos környezetben tesz ilyet. De hát én sem a négyes-hatoson nyúltam hátra. 
Körtánc. Az együtt táncolás hagyományosan az együtt mozgásról szól, egy ritmusra dobog még a szív is. Most azonban a vezető kérésére egymás kezét fogva ugyan, ám ki-ki a saját víztáncát járta. Két oldalról más-más ingerek értek, ami eleinte zavart, aztán megadtam magam, engedtem, hogy az ellentétes hullámok a fejem fölött csapjanak át, a mélyben pedig háborítatlanul ringtam a saját ritmusomban. Ez volt az est egyik tanítása. 
Az ütős szekció megint a csúcson volt, a szabad táncra még futotta az én  összeszeszedett lendületmaradékomból is, és csodák csodája, az asztmás tüneteim békén hagytak, pedig néhány órával korábban, két kör korcsolyázás után, a Nagykörúton alig kaptam levegőt. Hiába no, a táncolók között jó helyen voltam. 
... Csakhogy nem hallottam a hanget egész este. Talán én nem figyeltem, beolvadt a sok hangszer közé, vagy valóban nem szólt, mert a fiú inkább dobra váltott, nem tudom. Mindenesetre nem kísért a hangja most,  nem óvott a következő  tizenkét óra botorságaitól, nem segített a helyes kérdések és válaszok megtalálásában, sem a helyemen lennem. Magam kellett volna a megoldásra bukkanom, vállalva a felelősséget, ez az est második tanítása. 
Vízöntő vagyok. Lesz még egy alkalom e jegyben. Kíváncsian várom az üzeneteit. 



Bátorító tengertánc

Tavaszköszöntő, kistermes alkalom, az időpontváltozás miatt szinte ugyanannyi zenész, ahány vendég. Vízcsobogás hangja indította az estet, középen mécseskör, mintha tábortűz körül ülnénk meghitt, családias légkörben.  (Mennyi kör a szavakban!) Össze-össze mosolyogtunk dal közben:
"We are one in harmony, singing in celebration... singing in love."
  A második felvonásban a zenészek részben váltották egymást, előkerült egy ausztrál didgeridoo ... És a kedvenc hang drum-om! Vízkörtánc, aztán cseppenként hullámoztunk a saját ritmusunkban, olykor összeérve egy másik cseppecskével, együtt táncolva, tovább sodródva. Eleinte szelíd mozdulatokkal töltöttük be a teret, magam szinte csak helyben táncoltam. Elmém nem ürült ki, most valahogy nem. A sok vizes zenével egy gondolat sodródott az agyamba, hogy a nyitás jegyében buddhista posztot kell írnom egy jobbára katolikusok által uralt oldalra. Azután pedig a megbélyegzett melegekről  írok nekik.  A dallammal szívem erősödött,  ritmusra vésődött  belém, hogy "tedd meg, tedd meg, ne törődj a bigottakkal, nincs mit veszítened".
A dobszekció gerjedésével mind vad hullámokká váltunk. Tombolni maroknyian is lehet. Végül megint csendesen, finoman, szinte csak a hang hangjára moccantunk... Már ülve ringatóztam, merültem el a zarándokútjaimat indító-záró barcelonai emlékekben, ahogy a gótikus negyed lépcsőjén is csukott szemmel adtam át magam e hangszer bűvöletének. A néhány, csöndben ott ücsörgő idegennel is hamar egymásra mosolyogtunk. 
Végül még a barcelonai beach  hullámaiban is megfürdött a lelkem, éreztem a napot az arcomon, a víz érintését a bokámon....
Úgy álltam fel, hogy meg fogom tenni.  



Ringatózva

Nagytermes, intenzív alkalom, nekem mégis csendesebb estém volt. Egy kérdéssel érkeztem. Keveset énekeltem, többet dúdoltam, táncra is lassan mozdultam, inkább meditáltam, s a dallamok között lassan megérkezett a válasz. Így már jöhetett a törzsi tánc. Hangszerkavalkád, tabla, hang, hegedű, fel se ismertem még mifélék a szokásoson kívül.  Köröttem szoptató kismama, kisbabát ringató apuka. Néhány pillanatig babalábat fogva, ritmusra lépegettem, aztán az ütősök hangjára vad pörgésbe kezdtem, szálltam befelé és felfelé, végül szelíden magamba ringatózva elengedtem a félelmet, a kicsiséget és a többi, monoton hangon felsorolt démont.   Menjenek világgá, legyenek fű, fa, virág martalékává!




Szívnyitó mantrák, gong és könnyek

Sírás szorította a torkomat egész nap. Az Életfánál pedig éppen szívnyitó mantrák, bajanok kerültek sorra, s ha létezik olyan, hogy szívből ordítva énekelni, az első Rainbow-s dalnál én ezt tettem. 

"Step by step, breath by breath
A little deeper, a little closer
Inside me, inside you
Inside God, inside us all."


Egy valaha Vörös Ákostól ismert szövegnél a könnyem is megeredt, a sarokban zokogtam.

"Édes ragyogásban megnyílok én, elfogadom isten szeretetét.
Édes ragyogásban megnyílok én, és befogadom azt mivel egy vagyok én.
Megnyílok én, megadom magam én."


A Wahe guru-nál muszáj volt felállnom, táncolnom, a következőnél már képes voltam fotózni, és megnyugodva ringatózni...

"We are one in harmony, singing in a celebration
We are one in harmony , singing in love. "


... hogy a második rész gongos-hangtálas gyógyítását be tudjam fogadni. Gyomorgörcs kioldódott, egymás mellett heverve kezek-lábak összefonódtak, jól esett most a "nyájmeleg".
Végül a hangterapeuta, egy bölcs, jókedélyű cigányember arról mesélt, hogy ahol közöny vagy merevség fogadja, ott maga is meglepődik, mert provokatív dallam jön ki a keze alól. Meg arról a megfigyeléséről, hogy minden terapeuta olyan klienset vonz be, amely problémával még neki magának is dolga van. Mit tegyen egy magán sokat dolgozó, gyógyulófélben levő terapeuta, ha emiatt elfogynak a hozzájárók, s új megélhetés után kell néznie? - ekkor már nevetni is tudtam.

Az évad utolsó Életfa Mantra Körös alkalma tiszteletére tündérkártya került elő, én ezt húztam: Állj ki magadért!
Lapozás a kis füzetben... és telibe talált. Mégis különös, hogy bár eltérő utakon, de itt mindig egy másik közösséggel kapcsolatos üzenetet kapok. Vajon miért? Mert ebben a védettségben tudok töltekezni az ottani harchoz? Nehéz lesz nyáron a rendszeres összejövetelek nélkül...


https://soundcloud.com/bognarzsolti/lotus-flower



Mirabai Ceiba és ami előtte volt

Nem vagyok nagy jógás, ám ez a nap szívnyitó jógaprogramokkal indult a Dürer Házban. Számomra kundalini jógával, amiről semmit nem tudtam... s majdhogynem még most is így van, mert sokakkal együtt engem is magával ragadott az élőzene. Életfa Mantra Kör. Hiszen miattuk mentem, s megint elbűvöltek. Ritmusra lélegeztünk, mozdultunk, meditáltunk. Lágy, csendes, kismamapocakban magzatringató, dübörgő, transzban táncoltató dallamok váltották egymást három és fél órán át. Lezáráskor csillogó szemek, ölelések, s mintha az egész terem néhány centivel a föld felett lebegne.



Este a nap főszereplői, a Mirabai Ceiba koncertje. Az árvíz miatt viszontagságos utazásból érkeztek, ám ebből semmit nem éreztünk. Harmónia, béke, jókedv... hárfa, indiai harmónium, gitár, ének, taps... lélekutazás és kundalini jóga széken ülve. Angelika egy dalt kapott születésnapjára az Életfától, végül együtt énekelték, mi is velük dúdoltuk, hogy "we are one in harmony, singing in a celebration"... aztán valahogy hazalebegtünk, ki-ki a maga lélekjárművén.



Elengedés és Teremtés

Megint egy fergeteges este az elengedés jegyében, hogy a februárban induló "Ló évében" legyen hely teremteni. Hosszú időt hagytam ki, fél évet,  ám most teli tüdővel mantráztam, a félmeztelen Honti Lászlóval táncoltam, mozgásbanmeditáltam, érintettem, kikandikáló meztelen talpat cirógattam... Akit egyszer gyökércsakrától koronacsakráig átsimogatunk, többé nem lesz már idegen. Ha a nevét nem is tudjuk, emlékezni fogunk, hogy "ó, te voltál az!" ...





2013. április 9., kedd

Dóra néni, a szinkretista



"... Zsidó volt, de nem járt templomba. Egyszer azonban húsvétkor mégis csak fölkerekedett, felöltözött szépen, felvette a virágdíszes, tollakkal, mütyürökkel díszített fekete kalapját, fehér csipkeblúzát és fekete cérnakesztyűjét - és elment a Dohány utcai zsinagógába, imádkozni.
Nagy tömeg volt, persze, s mivel nem volt előjegyzett helye, nem tudott bejutni.
- De elöl vannak még üres székek! - mondta az ajtóban álló férfinak.
- Nincsenek.
- De látom! Innen látom, uram!
- Azok ott mind bérelt helyek, asszonyom. -  Dóra néni feldühödött, és azt mondta:
- Ide hallgasson! Én magukhoz soha többé nem jövök!... Mondja meg a főrabbinak, hogy átmentem a bazilikába!
Át is ment. És oda járt, élete végéig. Imádkozta a miatyánkot és a hiszekegyet, nyelvére vette a szent ostyát, és rendszeresen gyónt is.
Mindent elmondott a papnak, őszintén, csak azt az egyet nem, hogy ő nem római katolikus, hanem zsidó.
Nem kérdezték, s ő ezt lényegtelennek tartotta.
Arról sem beszélt, hogy hálószobájában egyetlen „szent kép" van: egy táncoló, fuvolázó Krisna, vidám szeretőivel, a nagy mellű gopikkal. Egy kopasz fiatalembertől kapta, amikor beállt közéjük táncolni a Rottenbiller utcában, és vidáman rázta velük a csengettyűket. „Imádok - mondta - színes hálóingben táncolni!"
Mert kapott az egyiktől egy ilyen hacukát, és a homlokára piros pöttyöt festettek, a rúzsával.
„Hare Krisna, Hare Mózes, Hare Krisztus, Hare Dóra!" - énekelte Dóra néni a sáfrányszínű forgatagban, olyan önfeledten, hogy néhányszor vissza kellett tolni a kilazult műfogsorát. Még a cipőit is levetette; harisnyában táncolt az utcán.
- Ezt a képet nagyon szeretem, mert olyan vidám rajta ez az édes Krisna! - mutatta büszkén az ágya fölötti színes szentképet.
-  Dóra néni - kérdeztem. - Mit szól az Isten, hogy maga ennyiféle helyre jár imádkozni?
-  Isten?! - Sokdioptriás szemüvege mögött óriásivá tágult sötétkék szembogara.  - Isten  az nincs  ott!...
Az itt van! - és keszeg, csontos mellére mutatott. - Bárhová megyek, én viszem magammal, mindenhová. Örüljenek, ha jövök!
Amikor meghalt, bizonyára nevetve nézte a túlvilágról, hogy sem rabbi, sem pap nem temette el őt. Senki nem vállalta, csak Winter Béla elvtárs, cipész, a lakóbizottság kommunista elnöke.
Bár párttag sem volt a néni, csak egy bölcs ember." 


(Müller Péter: Varázskő)




2013. április 7., vasárnap

Hamvas Béla: A Jóisten uzsonnája



Június a piros hónap. Mint ahogy a május a zöld és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs. Piros Pünkösd, amikor a Szent Szellem a földön piros lángnyelv alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper, málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és megvadultl piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg, valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első termésének színe.
Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt. Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet valamivel több vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartózkodni kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengéden friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, és vannak, akik a málnához, főként a tejberizshez készített friss málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes, de a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért ilyesmit kerülni kell.
Az elkészítés módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg cukrot és egy réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt éppen csak hogy egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják, és a tejfölt a tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot és vonja ki az eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik össze, s a leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy van, nem kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes befejezése.
A bűnbeesett ember a tejfölös epret jégszekrénybe teszi és természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt, tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni és délután három-fél négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor ebéd utáni szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszi az árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná, a Jóisten a világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.