Mindennapi csodáimból 3. - A kert

Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap -
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak. 
Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág,
petúnia, muskátli, dáhlia és georginák, 
és rózsa, rózsa! - A reggelnek még a zöld gyep örül,
a zöld gyep és a barna lóher az ágyások körül...
(Babits: A régi kert)

Felzsendülés. Az ablakban nyíló orchideák méltó háttere a márciusi zöld fűpárna. Naposabb áprilisi délidőben már a teraszon lehet tálalni az ebédet.

Májusban az apácarácson körbe-körbe hivalkodik színével, illatával a sokféle lonc, a lilaakác. A virágágyásban nárcisz, jácint, kankalin színvariációi felelnek rá. Esőben pici békák ugrálnak a teraszon.

Június. Idén először terem a szőlő. Két tőke - nagybirtokos vagyok -, muskotályos és Otelló. Tavasszal megijedtem, hogy túlmetszettem őket, ám most látható, hogy ezt jó szívvel vették. Büszkélkedik rajtuk vagy száz kis  fürt. A füge is most tisztel meg első gyümölcseivel, szám szerint hét apró, zöld nudlival. Szép feladat a következő hónapokban cirógatni, biztatni őket.
Ha egy-két napig távol vagyok, bekapcsolom a nagyon egyszerű, elemes, ám a célnak megfelelő "öntözőrendszert". Jól szolgál, a korábbi években életben tartotta a kertet  két hosszú Camino alatt is.
Paradicsomajándékomnak még a szomszéd is örül. A másfél négyzetméternyi konyhakertben vidul néhány fajta. Fa, bokor, koktél, szilva, sárga, piros, szabályosan gömbölyű, és hatalmas, gerezdes, egyenként vagy harminc dekás "falusi" paradicsom. Olykor a lecsóba is jut belőle. A pergolán égi eper... mit is tehetne mást, csüng és pirosodik. A rukkola, a mángold és a tépősaláta már tálba kéredzkedik. Áttelelő fűszernövényeim mellé beültettem a bazsalikomot is. A falon kúszórózsák, egy nagyon mély bordó, és egy nagyon illatos barackszínű. A kerítésen törékeny iszalag virít sötétlila virágaival. A cseppnyi virágágyásban készül illatozni a levendula.
Szép tőlük, hogy nem veszik zokon, amiért   nem talaj, de leginkább sitt van a kert alatt, épp csak egy-két centi termőfölddel, telente marhatrágyával meghintve. A fű is hősiesen küzd...
Az ablakpárkányon azt se tudja, hogyan tomboljon a sok fajtából edénybe válogatott porcsinrózsa. Rigópár tanítja fiókáit repülni, a hosszú körök után olykor a terasz polcán piheg egy tollas gombóc.

Júliusi késődélután. Úgy igazítom a székemet, hogy a napot szőlőlevelektől átszűrve lássam. Ide-oda biccentgetem a fejemet, játszom a fénnyel. Másként szűrnek a levelek, másként a hízó fürtök.
Alkonyat. A nap most a szemben, távolabb álló hatalmas öreg fa koronája mögé bukik, a fakerítés tovább szűri, szőlőlugasom kitakarja a fa mellett álló irodaépületet, és az apácarács egyik kockáján át lesem, látni is vélem az izzó sugarak szóródását. Néhány perc, s már a dús lombnál is tovább, vörös fényfelhők úsznak a horizonton - jelen esetben egy családi ház tetején -, hosszan időznek, színt is váltanak, majd lassan elsötétedik az ég. Csillagok. Ez a világ a létező világok lehető legjobbika.

Augusztus, édesedik a szőlő és nagyon készülődik már a füge is. A falra kúszó bordó és barack rózsáim színe jól harmonizál a lilaakác néhány harmadvirágzású fürtjével. Lehet hunyt szemmel, pillák között szűrve, játszani a napfénnyel. Esténként egy-egy nagyvárosba tévedt tücsök szolgáltatja az altatódalt.

Szeptemberi fügeérés és szőlőszüret! Eső után repedeznek a duzzadó fügeszemek, gyorsan kell enni. Nem permetezek, így mosás nélkül is lehet csemegézni, csak úgy, a tőkéről. Ízük adriai emlékeket idéz.  Reggel harmatos a fű, mégis jól esik még mezítláb lépkedni benne. Nyugágyon heverni plédbe burkolózva, hunyorogni a délutáni napsütésben ...

Késő ősz. Egy-egy elkésett szőlőfürt kelleti magát. A be nem érett zöld fügécskék édes befőttként  várják a telet, hogy majd felidézhessék a nyár ízeit. Napsütéses délutánokon, jól felöltözve, betakarózva,  kellemes elbóbiskolni a teraszra kiakasztott függőszékben. Lélekben készülődöm, lassan le kell szerelni kedvenc pihenőhelyemet. A hintaágyat is, nemszeretem munka, alig használom, a függőszék birtoklása óta ez már inkább a nyári vendégeké. Lomb sárgul-barnul, a szél olykor megforgatja, fölemeli és elengedi őket, a cseppnyi kert tele van. Szerencsére akad néhány télálló, egy-két zöld levelet megtartó lonc is.

Havas télen vicces látvány a kert közepén nejlonzsák-kabáttal óvott fiatal füge. Időjárástól függetlenül egész évben, így ilyenkor is kiszaladok pizsamában, mezítláb, tapicskolok néhány lépésnyit. Földelek. Enyhébb téli hetekben árvácskák színkavalkádja jelzi az életet.

Aprócska kertem élhető sziget a városban. Negyven négyzetméternyi csoda. Most ennyi bizatott rám...

Vonatkozó bejegyzések:

Mindennapi csodáimból 1. - Gyógyulás, gyógyítás

Mindennapi csodáimból 2. - Transzban