2014. szeptember 27., szombat

Camino Mozarabe de Santiago - Dogville vagy amit akartok...



A CAMINO MOZARABE DE SANTIAGO TORTENETEBOL

Ez sem egy osi zarandokut. Granadatol ill. Malagatol indul  a Mozarabe Andalucia (valaszthato a kezdopont, a granadai egy ideig azonos nyomvonalu a Ruta Califato nevu tortenelmi uttal is), Cordobanal fut ossze a ket ag, Meridanal talalkozik a Camino Via de la Plata-val, s valamivel eszakabbra, Zamora magassagaban leter, Camino Mozarabe Sanabres neven halad tovabb Santiago de Compostelaig. Jakab apostol csillagmezei sirjanak IX. szazadi megtalalasatol zarandokolnak ezen az utvonalon az arab kulturat atvevo, kereszteny vallasukat megtarto mozarabok. Talan ez a leghosszabb, Spanyolorszagon belul huzodo zarandokut Santiagoba, am en csak a Granada-Cordoba szakaszt terveztem megtenni, nem kivantam a Platan ismet vegigmenni.  

BUCSU SEVILLATOL

Mottó:

"Életünk bármely
ténye: bűn – ha megtiltják.
(Okot ad rá mind.)"

(Fodor Ákos: A jogi helyzet)




 Pilatus kertje

Sevilla nem eleg bensoseges szamomra, ahhoz, hogy visszavagyjak. Am tetszett, hogy szines, izgalmas varos abbol a szempontbol is, hogy fiu a fiuval, lany a lannyal, kutya a macskaval, feher, fekete, tarka egyutt zsibong. 
Utolso delelottomon beszaladtam a Locutorioba befejezni a sevillai  tortenetet, valamint a face-oldal felfuggeszteset beallitani. Illetve csak szaladtam volna, ha nyitva lett volna, am eppen egy szerelo dolgozott a zaron, valami elromolhatott,  a tulajdonos nem tudta kinyitni,  es feloran at vartunk vagy hatan, mire bejutottunk. Kulonos egybeeses, elozo nap, amit M-el toltottem,  a hostel-szobamba nem engedett be az ujlenyomatos ajtonyito keszulek, noha addig mindig. A recepciosnak tovabbra is mukodott, csak nekem nem. Kaptam egy kartyat, azzal se boldogultam. Vegul egy hagyomanyos kulcsot adtak, igy jutottam be. Tudtam, hogy ez jelent valamit, es csak kesobb fogom megfejteni.  "Fado", ahogy M. mondta. Zarak, amikor vele voltam, es akkor is, mikor rola irtam. 
Vacsoranal ugyan emlitette az Asperger-szindromat, nehany szot ejtett is rola, am a felsorolt tunetek egyiket-masikat vagy mindegyiket felismertem magamban es az ismeroseimen, valamint tudom, hogy akik diagnosztizalnak, epp ugy csak tehetetlenseguket fedik cimkezessel, mint mi, nem "szakemberek", igy nem tulajdonitottam eleg jelentoseget a hallottaknak. 
Nem volt alkalmam megkerdezni, miert hagyta el a transzcendens hite. Az azonban erdekes, hogy itt is szoba kerult (Tomarban a hazulrol kapott hirek nyoman szegodtem a portugal helyzet nyomaba, most sem en vetettem fel, ahogy majd Cordobaban se, bar ne szaladjak ennyire elore...) a Pride. Nem is tudom, hogy kerult elo, s ahogy a romai elmenyemmel valaszoltam (belefutottam, es tetszett, hogy csaladi pikniket, gyerekprogramokat lattam a Vatikan szomszedsagaban, teljes bekessegben), azt mondta, ott csak a melegek hozzatartozoi voltak, s a milanoi az igazi ossznepi buli, a nem erintettek is kijarnak "majalisozni".  
Sok ora mulva felfigyeltem ra, hogy kivul-belul toporog, megkerdeztem, szeretne-e, hogy egyutt toltsunk a varosban meg valamennyi idot, vagy mar menne. Menne, es megertem-e. Buen Caminot kivant, en az o eleteben a legjobbakat... Avval leult. Megertem persze, biztosan neki is nehez, es konnyebb most, mint egy nap mulva, nekem viszont jobb azonnal, magyarazkodas nelkul, mint felora mulva. Ha ugy erzi, jobb mennie, akkor valoban most induljon.  Finoman megfogtam, felhuztam, megsimogattam a hatat, iranyba forditottam, menjen.  Par perc mulva a katedralis tornyait kerestem a szememmel, amikor megpillantottam a fak kozott. Lehajtott fejjel, lassan, nagyon lassan ment, ahogy en szoktam egy hosszu nap vegen, hatalmas túlsúllyal a hátamon. Fájt érte, nagyon fájt a szívem...

Kezembe vettem a telefont, hogy megnezzem, mi talalhato a neten. Alig akadt valami, ahol ossze tudtam kapcsolni az olvasottakat az emberrel. Tobb dologban eppen az ellenkezojet tapasztaltam a leirtaknak. Konnyeden csevegett az idegenvezetovel - olaszok egymas kozott, ki tudja, min nevettek -, es velem is. Megerezte, meg is jegyezte, hogy engem hivott a Camino, pedig egy szot se ejtettem errol. Meg sok mas dologban rendkivul szenzibilis, mikent megint masokban erzeketlen... ahogy tobbsegunk.
Mind masok vagyunk, "normalis" agymukodes talan csak a tankonyvekben letezik, am csak kevesen vannak, akik merik ezt vallalni, tobbsegunk hosszabb-rovidebb idore vagy tartosan megeroszakolja magat, nehogy kilogjon a sorbol. Nagyra ertekeltem, hogy neki van batorsaga vallalni magat. Azert is, amikor egy kozeli vesztesegere kerult szo, mert sirni. Talan szerencses tunet, talan jo termeszet, hogy nem tud alakoskodni. 
Elvalasunk utan legparnan, egyenes derekkal, kihuzott hattal siklottam at Sevillan,  nagy bekesseget, jo uresseget ereztem. Bementem egy palotaba, amit este mutatott, nappali fenyben jartam vegig az utcakat, melyeken csak atszaladtunk. A hibammal egyutt is felemelonek ereztem ezt a talalkozast, gazdagabb lettem altala.



Andaluzia  katedralisai mecsetkent kezdtek palyafutasukat, a harangtornyok minaretkent. Sevillaban is. 

Az elmem csak kesobb kezdett dolgozni. Bar kozel kerultem hozza, nem volt eleg figyelmem ahhoz, hogy erzekeljem, miben mas, es belepjek az o vilagaba, onnan szemlelve es megertve a tortenesek minden reszletet. Elengedtem ugy, hogy nem kerdeztem meg, azert toporog, forgolodik-e, mert utoljara fontosnak tart elmondani vagy megtudni valamit. Ugy engedtem el, ahogy egy "atlagos" ferfit enged el az ember, nem ugy, ahogy egy kulonlegeset.  Ha nekem - pedig a caminoim alatt tapasztaltam mar valamelyest hasonlot - megrazoan mely es gyors volt ez az erintes, akkor o sokkoloan intenzivkent elhette meg. Talan osszezavarta, szaporitotta szocialis kudarcelmenyei szamat, ha ugy erezte, vegul elloktem. Pedig nem. Legfeljebb azt nem ertette, hogy en nem ertettem ot. Filmekben sem erzekeli jol az emberi kapcsolatok minoseget - volt egy semmilyen "abnormális" cimkevel nem rendelkezo rokonom, aki  meg azt se ertette, hogy ki kicsoda a szappanoperákban -, inkabb szereti  azokat a konyveket, melyek aprolekosan, erzekletesen abrazoljak a tarsas viszonyokat. Remelem, hamar feldolgozza az elvalasunkat - a hianyossagait o is intellektussal, onreflexioval, fejlodesvaggyal kompenzalja. Ma mar tudom, hogy jo lett volna meghallgatni, szukseg eseten megnyugtatni, am abban a pillanatban ennyi tellett tolem. Remelem, az, hogy mindig aldassal gondolok ra, utoleri. A mintegy huszonnegy kozos orara amulva, halasan es derus szivvel emlekszem. Megprobalok arra a tanitasra fokuszalni, amit az o peldajaval kaptam, a batorsagara, a szereptelensegere, valamint arra, hogy ne csak elmeletben hajtogassam, de zsigeri szinten magamba epitsem, hogy mindenki mas, nem cimkezhetek fiokokat - es nem csak azert, mert en se szeretem, ha bedobozolnak -, megjobban oda kell figyelnem az egyeni arnyalatokra, motivaciokra, hatterre. 
Mindez mar csak Granadaban kezdett derengeni bennem, ahova egy ejszakai busszal, harom ora alatt jutottam el. 

GRANADA



Alhambra, Palacios Nazarines reggeli napsugarban

Az ingyenes varosnezo turan, az ifjak kozott eszembe jutott M. kerdese, hogy szeretnek-e tinedzser lenni. Akkor csak a fejemet raztam nevetve, most gondoltam  at, hogy az elso harminc evemet szivem szerint eltorolnem ha lehetne, es ha az eszem nem tudna, hogy anelkul nem az lennek most, aki vagyok. A kesobbi evek pokoljarasat megszakitottak olyan orak, napok, hetek, melyeket szivesen ujraelnek, az illuzio zavartalansagaert csakis ugyanabban a tudatlansagban, melyben akkor voltam, nem figyelve arra, hogy e pillanataim nemelyikeert valaki a veret aldozza. Egyebkent meg akar a masfelhonappal ezelotti, santiagoi onmagammal is nehezen azonositom magam. Onazonossagot jelenleg Zamoratol erzek, onnantol gondolok magamra, mint onmagamra. Egy honap mulva talan majd megint mashonnan. Minden valtozik kirulottem es bennem. Az osszes testi-lelki nyavajam, tarsadalmi ellehetetlenulesem, egzisztencialis katasztrofaim,  es minden bajom mellett egesz eletem soran most szeretek legjobban lenni.  Voltam mar igy olykor, es ez a pont is egyre kijebb tolodott. Remelem, tovabbra is. 
Azt hiszem, az a kulonbseg, hogy felfogjuk-e, mikor mi, miert  tortenik velunk, es evvel a megertessel egyutt hagyjuk magunkat sodortatni, rafekszunk a hullamokra, vagy tudattalanul sodrodnunk. Az engedesben  igencsak tanonc vagyok meg. 
Vegyuk peldaul azt, hogy miota lecsatlakoztam egy gyujtoldalrol, valamint alig fordulok elo a facebookon, meredeken zuhant a blog olvasottsaga. Mar havi ezer alatt van, es persze tudom, lesz ez meg igy se. Ajaj, a dijaim, a szep, tobbezres statisztikaim! Hogy fogom ezt kibirni? Onironikus kuncogas mellekelve. 



Napra hunyorgos. Alhambraban az Alcazaba - mor erod, 
hatterben Granada es a Sierra Nevada

Az itteni  varosnezes egyebkent nyomaba se ert Filippoenak. A srac folyamatosan hadart - brit leven anyanyelvi - angolul es spanyolul, ugy belefaradtam a figyelesbe, hogy feladtam, igen hamar mar azt se vettem eszre, melyik nyelven daral. A tobbiek elveztek, igy szomoruan gondoltam arra, hogy bizony nagyon keves az angolom. Hiszen becsekkolasomkor a recepcios srac is rosszalloan jegyezte meg, baj, hogy se angolul, se spanyolul nem beszelek. Ehhez kepest a setalo ifjak kozul ket chichagoi az asztalukhoz hivott, amikor meglattak egy etteremben a csoportos varosnezes utan. Szokas szerint szabadkoztam, am fennakadas nelkul vegigcsevegtuk az ebedet, azt mondtak, ha ertjuk egymast, akkor epp eleg jol beszelek. Na ugye. Uti  tapasztalat: ha valaki kivancsi, meg akar erteni, akkor ram figyel, nem a nyelvtanra es szokincsre, valamint turelmesen beszel, hogy en is megertsem ot. Azt is szeretem, hogy utkozben gyakran elmosodnak a korosztalyi es barmilyen kulonbsegek. Leginkabb persze akkor, ha a masik fel is uton van, nem csak utazgat. 
Apropo, utazas. Tetszik, hogy amerikai, nemet, japan es barmilyen fiatalok tizen-huszonevesen korbeutazzak a vilagot, egyedul, csapatban, vagy e kettot valtva, es szamos nyelven beszelve. A legtobben azok kozul akikkel talalkoztam, koruton voltak Europaban, Del-Europaban, a Mediterranumban (ideertve Marokkot is), vagy modszeresen bejartak Spanyolorszagot.  Annak idejen en buszke voltam, hogy Kaposvarra vagy Pecsre elmentem, utazast, szallast, programot magamnak szervezve. 



Vadregeny a Martirok Kertjeben

Egyik ejjel a hostel tarsalgojaban  - Hostel/Guesthouse Meridiano, szivesen ajanlom,  egyagyas szoba kozos furdovel, reggelivel  annyiert, mint mashol a halotermi agy, de van itt ketagyas sajat furdovel, meg persze haloterem is - megszolitott egy lany. Sajat dolgaimmal voltam elfoglalva, par semleges mondat utan leraztam... volna, de nem hagyta. Azt hittem, valami tolakodo nemet, spanyol, olasz vagy kitudja mifele, aki mindenkivel szoba all, csak ket percig ne kelljen csendben lennie. Hallottam is, hogy elottem a recepciost szorakoztatta hosszan, spanyolul, meg  korabban valaki massal lattam beszelgetni. Hat nem tolakodas volt, es mikor fel ora mulva, dolgom vegeztevel ramosolyogtam, sertodes nelkul kozeledett ujra.  Milyen jo, hogy nem adta fel! Nekem meg megint sokadik ugyanolyan tapasztalatom, hogy akit leraznek - pl. a lavrai hospitalerot, Markot Mougasban, Maximiliant az elso sevillai varosnezesen - eppen az fog megajandekozni. Torokorszagbol erkezett, Tenerifen vett reszt egy epiteszeti kurzuson, most pedig egyhetes vakaciojat tolti Sevilla, Granada, Barcelona latnivaloin korbeszaladva. Szerencses, mert szuk kornyezeteben megszokta, hogy mindenki figyel mindenkire, ra is, akarmikor barmirol beszelhet, neki ez a termeszetes. Nem erti, masoknak miert nem, az emberek miert nem elvezik az eletet, miert felnek, veszekszenek, zarkozottak, vagy haboruznak. Temaink meghaladtak a nyelvtudasomat, olykor megalljt intettem, hogy most fussunk neki maskep, kezdjuk elolrol. Ropke ora alatt szoba kerultek a kurdok, a holokauszt, Ferzan Ozpetek  es a hidegek-melegek,  gorog-torok viszaly, muveszettortenet, kulturalis szokasok, nemzetkarakter meg mar nem is tudom, mi minden. Gyonyoru, tiszta arc, oszinte mosoly, sulyos dilemmak, en meg azt se tudtam, mikent nyuljak hozza, hogy ne seruljon, ne torjon meg ez a szepseg, hagyjam menni, amerre akar, am a kerdeseire is adjak valamifele valaszt, ami egy kicsit tovabbmoccantja az utjan. Vegul csak arra hivtam fel a figyelmet, hogy a sziv serulesei mindenkinel melyebben vannak, mintsem azt eszervekkel, logikaval elerhetnenk. Neki sem feladata masokat megvaltoztatni, az egyetlen dolga, hogy onmagat fejlessze, minel jobban megertse, ez hatni fog a vilaghoz valo viszonyulasara es a kornyezetere is. (Hoppa, ezt nem magamnak mondtam?) Rovid, de csodalatos utazas egy tizenkilenceves torok lanyka lelkeben. Reggel ment tovabb, a bejaratnal olelo karokba futottam, csereljunk emil-cimet,  ha arra jarok, talalkozzunk, egyszoval a szokasos  fellangolas. 



Utcakep borus eg alatt


Egyebirant meg ot napig eltem egy alig hasznalt, ingyenes szamitogeppel egy fedel alatt, es meg csak kisertest sem erzetem, hogy a face-ra lepjek. A blogon vazlatot szerkesztettem olykor. E sorok irasa kozben hallgattam az edesanyja lehetnek koru, spanyol recepcios lanyka zeneit: Kill Bill, Lou Reed... Filmekrol valtunk szot, kozos kedvenceink: Tarkovszkij, Tarantino, Wim Wenders.  Az uton gyakran a szokasos jelentoseguket vesztik  korosztaly, szarmazas, kulturalis es nembeli kulonbsegek. Ez a bolygo apro, es mi mind egyek vagyunk. 


Sacromonte negyed, gyujtoszenvedely... Nem szep, csak erdekes. 

A varosnezo setan annyit szedtem fel, hogy a mai kozlekedesi rendunk Napoleon balkezessegenek koszonheto (bar ezt mar hallottam valahol, csak elfelejtettem), igy lorol es gyalog is hatekonyabban tudta a kardot forgatni, a deli hagyomanyos hazak bejarata nem azert volt apro, mert alacsonyabb emberek eltek itt, a gyakori nyitogatas miatt a hoseg bejutasanak adtak igy kisebb feluletet, a granadai kertek neve  pedig jardin helyett carmen. Ja igen, a varos neve a granatalmabol kovetkezik, az utcakon a kerekveto oszlopok is ezt a gyumolcsot formazzak. A varosban nincsenek utcai fak, tehat ez a rengeteg mind magan- vagy kozkertekben no. 



A Martirok kertjebol lathato az Alhambra es a varos, a Sierra Nevada oleleseben

Turismo megint. Ahany hivatalnok, annyifele. Az egyik siman lerazott az alhambrai erdeklodesemmel, jegy nincs, Mozarab Caminorol info sincs, menjek konyvesboltba reszletesebb kanton-terkepert, egyebkent meg csokoltat. A konyvesbolt fele menet masik irodaba botlottam, bekukkantottam, es a terkepvasarlas vegul elmaradt. Ok is telefonaltak, am a helyi caminos tarsasagnak, hogy mikor tudnanak engem fogadni. Azt se tudtam, hogy letezik ilyen. Majd avval biztattak - a hostelben mondottakkal ellentetben, miszerint is ha reggel hatkor elkezdek sorbaallni, az elovetelben elkelteken  tul kibocsatott napi ketszaz jegy egyikehez kis szerencsevel lehet eselyem hozzajutni -, hogy meg aznap kilenc harminckor is volt nehany jegy, amikor egy beeso erdeklodo ugyeben telefonatlak, tehat ha nyolcorai penztarnyitasra odaerek, bejuthatok. Megnyugtattak, hogy a Cordobai Nagymecsetbe egyszerubben kapok jegyet, ha odaerek. 




A granadai mecset kertje

Masnap reggel negyednyolctol sorbaalltam a bankkartyas jegyautomataknal,  ahova az elozo napi infos holgytol kaptam tippet, itt kevesebben voltak. Fel napot nem alldogaltam volna,  egy ora azonban realisnak tunt. A penztar nyolckor nyitott, a neten foglalhato 52 euros jegy helyett 14-ert vettem, fel kilenckor, kapunyitaskor mar bent is voltam. Ez is jol alakult, jobban, mintha elovetelben kaptam volna jegyet, es ime szamomra a tanulsag: nem kell turelmetlenkedni, ragaszkodni, akarni. Legfeljebb nem lattam volna belulrol, nagy dolog. Egy humoros tortenettel lettem tobb peldaul Romaban, lehetett tarsasagban sztorizni, am lenyegeben mitsem valtoztatott az eletemen, hogy jartam a Vatikani Muzeumban. 


Alhambra, V. Karoly reneszansz palotaja

Az Alhambraba vezetes, prospektus nelkul jutottam be ugyan,  nem hallottam - hamar felejtheto -  informacioaradatot arrol, amit lattam, am azt hiszem, mindenhova odaertem. A Palacio Nazariesben nekem sok is volt az arab novenyi es kalligrafikus ornamentikabol. A varosra nezo panorama persze engem is elamitott, es egyes belso kertek. 
Szokas szerint tulzasba vittem a fotozast, most benne is ragadtak a telefonomban, nem tudtam tarolofelhobe kuldeni oket, igy majd az ezutan kovetkezoket sem. Ilyen figyelmeztetest a facebokkal, wifi-vel sokat kaptam, ugy latszik, most jon a kamerafuggosegert. 
A caminos tarsasagnal csodaszep, angolnyelvu zarandokkalauzt vasaroltam, gepelve szallaslistat is kaptam, majd kiderul, mennyire friss, hasznalhato. Adtak egy  uj credencialt, es prospektust az orszag caminos tarsasagairol is, am jobbara mar elhagytam ezeket a varosokat, masreszt ugy tunik, mindegyik csak a a sajat utvonalaval foglalkozik. Ahogy ok csak a Mozarabbal. A Via Augusta informacioiert Cadizba kellene mennem, am en oda szeretnek erkezni,  Sevillabol indulni, tehat megint forditva. Buszkelkedtek, hogy a Mozarabon ovek lesz az elso zaranadokszallas, oktoberben nyitjak az alberguet, es hangsulyoztak, hogy ok minden nap ertunk dolgoznak, onkentes alapon. Dicsertem is oket, lattam, hogy ezt varjak tolem. Bucsuzoul fontoskodonak erzett  nagy olelesek, kezrazas, Buen Camino es hasonlo ritualek. Ok igy tudjak csinalni, de legalabb valahogy, a munkajuk erteke pedig majd a gyakorlatban mutakozik meg. 


Egy inkvizitore

A varosban is erdekessegekre bukkantam. Peldaul egy mozarab apatsagra  (arab kulturat atvevo, am kereszteny vallasukat megorzo hivok kozossege) a zsido negyedben. Volt, van itt keveredes alaposan. Mutatja ezt a Szefard Palota az arab - tehat nem a zsido - negyedben is. Napjainkban a kozepkori zsidosag eletet - hetkoznapi hasznalati targyaktol, unnepeken, ritualekon at az inkvizicioval valo kuzdelmekig - a sevillainal gazdagabb anyaggal bemutato muzeum. Berendeztek egy inkvizitorszobat is, joggal. A holtaban szentte marketingelt, zsido szarmazasu Avilai Terez eletet is megkeseritettek. Egykor az epulet a Jeruzsalembe igyekvo zarandokok menedeke volt, voltakeppen egy korabeli albergue. Az egy szal penztaros-idegenvezeto fiatalember kedvesen, lelkesen fogadott. Mikor itt tartott a meselesben, kozbevetettem, hogy en is zarandok vagyok egy masik uton. Oszinten, termeszetesen gurultak ki a szavai: "wellcome at home!". Porto es Sevilla utan itt fakadtak ki belolem a hala mondatai. Mondtam, hogy nalunk altalaban zarkozottabbak a zsidok, sok az elfojtott fajdalom, a ki nem beszelt felelem, a vigasz nelkul maradt szomorusag, a mai belpolitikank csak ront ezen. Mennyire orulok, ha valahol nyilt szivekre, segitokeszsegre, kedvessegre talalok, es koszonom neki ezt az elmenyt. Ekkorra mar egy kollegano is kerult valahonnan, ketten bologattak mosolyogva. Aztan szinten itt, az arab negyedben ratalaltam a valamikor zsido lepcsonek nevezett sikatorra. Itt jartak at egymashoz. Szerintem aranyos. 
Szeretem, hogy sok varosban van felnotteknek jatszoter, a szelektiv hulladekgyujtes pedig mindennapos, a sutoolaj-gyujto kontenerekig is kiterjed. 




Palacios Nazarin es az egyetlen megmaradt festett, 
fakeret nelkul mennyezetbe epitett  uvegfelulet

Valamelyik este lattam egy padon ket fiut... Diszkreten tovabbsetaltam, sok oromet is csak magamban kivantam nekik.  A zsufolt Alhambraban delben,  szinten egy padon ket no kerult egeszen kozel egymashoz. Hat bizony, draga a privat szoba, szegeny embernek csak halotermi agyra futja, ahol nehez intim eletet elni, akkor mar konnyebb a tolongo, semmivel sem torodo turistaaradatban eszrevetlennek maradni. Nyilvan nem veletlen, hogy bar eddig sosem talalkoztam ilyen keppel - valoszinuleg masok most sem eszleltek - Sevilla utan  ketszer is rafokuszalt a szemem. Eszembe se jutott rendorert kialtani, bar utobbi jelenet ket posztostol otven meterre  zajlott. 


Alhambra, Generalife, a nyari palota es kertje

Ha az Alhambra Magyarorszagon lenne, nem tudtam volna fotozni. A sokasagban a kepeken is emberek tolonganak, idonkent valaki epp a kamera ele ugrott, mas meg beleintegetett, szoval sokaktol kellett volna irasos beleegyezest kernem. Olyan uton jarok, ahol idorol idore elofordulnak bennunket, zartabb kulturabol erkezoket meghokkento talalkozasok, ahol nyiltan, beszelhetunk uzletemberrel vilaggazdasagrol, a diakkal a tarsadalmi helyzetrol, asszonnyal a hazaseletrol, politikarol, a ferfival a legbelsobb titkairol, az utcan, a kavezoban, akar egy szoba sarkaban, mert a belso korulmenyek barhol helyenvalova tehetik. Olykor a szavak se fontosak, megis tobbet tudunk meg valakirol nehany ora alatt, mint a sajat csaladja. 
Szulofoldemrol csak onkentes eveimbol  emlekszem ilyen intenziv, eletemre tartos hatast gyakorlo, rovid  talalkozasra.  - egy haldoklo mellett toltott negyedorara.
Hogy hol van ez az ut? Barhol - akar Magyarorszagon is - lehet, ahol mi kepesek vagyunk melyen osszerezegni magunkkal, es masokkal. Persze vannak ezt konnyebbe tevo kulturak. Am az en utjaimat is vegigjarjak sokan, turistak, anelkul, hogy barmi kulonos tortenne veluk. Azon mulik, lelekben is megerkezunk oda, ahol vagyunk, vagy a megszokott fekhelyunket, etelunket, tarsasagunkat koveteljuk, kenyelmes gondolkodasmodunkat kovetjuk mindenhol. Nekem is van boven mit tanulnom.
Utolso delutan  az Albaicin nevu varnegyed szelen setaltam, egyenesen bele a ciganysorba, s arra gondoltam, milyen jo, hogy itt ezt is lehet, egyedul is biztonsagban vagyok, a legtobb ami tortenhet, hogy valamelyik hazbol perzselo latinzenet hallok kiszurodni, vagy epp egy udvaron jatszik majd valaki gitaron. Am nem itt tortent. Valamivel kesobb a San Nicolas jobbmodu kornyeken, egy nyitott ablakbol szolt zene. Beneztem a mives, kovacsoltvas racson, hogy vajon valami gepbol jon-e. Egy apro szobaban ot idos ferfi ult, egyikuk gitarozott, ketto valami lantfelen jatszott, ketten pedig hallgattak. Bemosolyogtam, az egyik hallgato vissza, es hogy ne zavarjam oket,  oldalraleptem, hatammal a falat tamasztva hallgattam egy ideig. Aztan tettem egy kort, vegul  megint csak ennel az ablaknal kotottem ki. A gitaros intett, hogy menjek be, az egyik hallgato kaput nyitott, az eloszobabol tovabbtessekelt, s en osszetett kezzel - mint egy hindu - leptem be a hazba, ez a gesztus talan mindenhol megteszi. Csak mosolyogtam tovabb, a zeneszek pedig megszakitas nelkul jatszottak. Leultem egy szekre, s  megprobaltam moccanatlanul meghuzni magam, mint ki ott sincs, nehogy valami fennakadast okozzak. Szemem sarkabol azert korbepillantottam, bekeretezett fotok padlotol mennyezetig, nemelyiken felismertem a beinvitalo oregurat, akkor tehat ez az emeletes polgari haz az ove. Zenekari fotok tucatjaval a hetvenes evektol napjainkig, es nehany csaladi kep. Egy igazan regi fenykep 1910-es felirattal egy triorol. Ugy latszik,  tobbgeneracios zeneszcsalad hazaba kerultem. Az ajtokat mi felmillioert se tudnank megcsinaltatni, amelyekbol negy is volt ezen a pici szoban. Megallapodott, csendes jolet latszott az oltozekukon is. Proba folyt, osszeszokott tarsasag, tan ha ketszer adtak egymasnak instrukciot. Rafekudtem a latin muzsikara, becsuktam a szemem, fulig ert a szam,  kozben pedig konny telt a szemembe. Mert ez hogy lehetseges, hogy megint bent vagyok egy hazban, raadasul zenelnek, es csak ugy az utcarol behivtak? Milyen mas lehet ilyen kulturaban felnoni, ahol ez termeszetes.  Beleringtam egy masik eletforma kepeibe, a bacsik neha daloltak is egy kicsit, es csak sodrodtam a hullamokkal. Mikor befejeztek a zenelest, csevegve szedelozkodni kezdtek,  neman felalltam, egyikuk ram kerdezett, honnan jottem, spanyol szavak egymas melle sorolasaval egyetlen mondatban bemutatkoztam, csokot hintettem felejuk, megkoszontem, s halas szivvel kileptem. Atlebegtem a kedvenc baromba, egyszeru hely, kedves tulajdonossal, rozzant szekekkel a jardan,  alhambrai panoramaval, es egy pohar bor mellett elmerengtem az elobbi csodan. 
... Mint az astorgai kavehazban, ahol szinten a zene reven kaptam bepillantast a ferfiak vilagaba. Eszembe jutott egyik kedvenc filmem, a Torokfurdo... 



Albaicini (varnegyed) panorama az Alhambrara

Zamora, Salamanca, Caceres utan Granada is megfogta a lelkemet, a varos fekvese, a hangulata, vegyes es baratsagos kulturaja otthonos szamomra. Eghajlata a mienkenel csak valamivel enyhebb, szarazabb, ittletemkor gyakran borus (a szurt fenyben nem is boldogultam a telefonos fotozassal), szeptemberben mar hullanak a vadgesztenyek, telen van ho, pedig alig ketszazotven kilometer valasztja el a forro Sevillatol, ahol nem epitenek hoembert. Ezt teszi a Sierra Nevada, amirol eddig azt hittem, csak egy amerikai hegyseg. 


UTKOZBEN - Menekules Dogville arnyekabol

Motto:
"- Csak rémeket látsz...
- Nem csak! De, ha már vannak:
látom őket is."

(Fodor Akos)

Atarfe, Pinos Puente, Alcala la Real, Baena, Castro de Rio nevei nem fenyes betukkel irodnak az emlekeimbe.  Az egyhetes utat ot napra redukaltam, igy is olyan erzesem volt a vegen, mintha idoben egy honap, minosegben pedig ezer ev valasztotta volna el granadai letemtol. Es mintha az addig szelteben-hosszaban megismert orszagbol foltreszt valtottam volna.
Kezdem avval, hogy Granada vegtelenitett es csunya elovarosaibol kijutni egy tortura volt, a polgari orok is teves utmutatast adtak (mikent az utca embere sem tudta ertelmezni, hogy nem autoval, hanem gyalog, meghozza a kijelolt zarandokuton), vegul egy olyan telepulesen kotottem ki, ahova nem is akartam menni. Mindennek tetejeben egy pihenonel ottfelejtettem a megszeretett botomat, s lass csodat, ot perc mulva visszaterve mar nem volt ott. Ilyet se tapasztaltam meg e tajon. Helyi orogekkel ucsorogtem egyut egy satnya, kihalt, varosszeli parkfelesegben, nekik talan nagyobb szukseguk volt ra. 
Tovabbi hosszu ut volt visszakeveredni a helyemre, es mikor belyegzoert fordultam be egy papirboltba, kozoltek, hogy az nincs, egyebkent meg mit lobogtatom itt a Credencialomat, a Camino eszakon van, nem itt. Aztan vettem egy tollat, kertem szamlat, es maris volt belyegzo. Elkapott valami felnapos nyavaja, a holyaggyulladas osszes tunetevel, epp kezdtem ketsegbeesni, hogy mit csinalok itt hetvegen egy semmi faluban, am reggelre hult helye volt a bajnak. Csakhogy lett helyette vizholyagom, ami sok ev es sokezer km alatt eddig csak egyszer, okkal, azt is szakerto kezelte, en csak a tanulsagot vontam le. Most nekem kellett apolnom, eletemben eloszor varrtam vizholyagot, barna cernaval, mert az volt a tuben. Mindig drukkoltam, hogy erre ne keruljon sor. Holyag itt, holyag ott... Ellenallas, nem engedek szabad folyast a torteneseknek? Vagy figyelmezteto elojel? Eddigi elettapasztalatom is keves e ketto kozti finom arnyalatok megkulonboztetesehez. Voltakeppen nem akartam en itt gyalogolni, nem hivott ez az ut, eloszor arra gondoltam - mikor a bogarat a fulembe ultettek a Platan -, hogy Granadat es Cordobat megnezem busszal Sevillabol. Vegul megis maskepp gondoltam, talan hogy az idot huzzam... Hat megkaptam...!
Szallas sehol, vagy eppen tele,  az emberek nem fogadtak a koszonesemet, elfordultak vagy lesutottek a szemuket. A legkedvesebbek egy orszagutszeli zajos fogadoban voltak, ami nem is szerepelt a listamon. De legalabb volt hely es segitokeszseg is. Ezutan megprobalkoztam az elore foglalassal, a kapott listarol, spanyolul, telefonon. "No problema". A szallodatulajdonos alig engedett be, a hazban maskaras gyerekek es kover felnottek tolongtak, valami fiesta megint, a varos kihalt, semmit nem ertettem az egeszbol, az asszony otthagyott a lepcsohazban,  varjak tiz percet, epp ebedelnek, se leulni, se lepakolni nem volt hova, vegul felorat varatott, majd adminisztracio nelkul kezembe nyomta a kulcsot, elvette a penzt, megint fakepnel hagyott, tobbet senkit se lattam. Ha "no problema", akkor mi a problema? Mintha rosszkor erkeztem volna. Aztan valahogy mindenhova. 



 Romai ut az egyik hegyen levo, eroditett feher varos, Alcala la Real  fele

A boltban a csemegepultnal nem szolgaltak ki, a cukraszdas holgy kozolte, hogy epp most zar (deli egykor, amikor semmi mas, a szieszta is felharomkor kezdodik, valamint tele volt az uzlet, erkezesemig eppen egy vendeggel beszelgetett), a tobb hegyen elterulo varos kozpontjaban levo egyetlen Turismo felol erdeklodve minden megkerdezett mas-mas iranyba kuldott, kifele a varos kulonbozo vegeire, en pedig futkostam fel, le es korbe a megtett harminc kilometer utan, nagy zsakkal a hatamon. Egy faluban, ahol az utikalauzom szerint a nap egyetlen etterme talalhato, nem volt mas, csak egy etelt nem kinalo bar, a vihar elol odamenekultem legalabb egy forro kavet inni, am a tulajdonosno  gyatra spanyolomon kezdett gunyolodni, nyelve helyett kes forgott a szajaban. A torzsfiak csak hallgattak es teveztek.  Valamivel kesobb  - a gyaloguton hatralevo tizenharom kilometert az orszagut szelen akartam kilencre roviditeni, nem stopoltam, nem is azon az oldalon setaltam - mogottem fekezett az egyik, kerdezte, elvigyen-e. Na lam, megis van itt sziv, hat persze, koszonom. Aztan egy mellekutra tert, s egyertelmuen mutogatta, hogy mit szeretne. Tetettem, hogy nem ertem, s mivel hetven folott volt, erovel nem birhatott, feladta, es visszakanyarodott a foutra. A varos szelen sietve kiszalltam. Itt az ajanlott listamon szereplo sportcsarnok igazgatoja ugy talalta jonak, ha a proszekturara hasonlito, feher csempes, kopadlos, femajtos, csonthideg noi oltozot ramzarja ejszakara, ingyen alhatok az osszetolt padokon ha tudok, mert a csarnok este nyolckor nyit, ejfelig visszhangos meccsek, edzesek, orditozo, vasajtokat csapkodo ferficsapatok  szamos sportagban, azon se  aggodjak, hogy bezart, furodni ugyse tudok, kozos a vizesblokk. Kepzelheto, milyen nyugodt almom volt, es a racsos padrol kelve mennyire frissen ebredtem. A zuhanyzobol athallatszo horges, harakolas, kopkodes, forro viz aloli kejes nyogesek hallatan pedig sokkal kozelebb kerultem a ferfiak vilagahoz, mint valaha is gondoltam volna. Nem hianyzott. 

Mindezt persze ketsegbeesett telefonalgatas elozte meg: "szent eg, itt egy zarandok, most miccsinajjak!?" Oruljek ennek is, mert meg korabban, a varoshazara erkezve, kongo elocsarnokba leptem, az tele irodagepekkel, mind elvihettem volna (am ugy veltem, esetlenul neznek kiaz uton, hatizsakomon fenymasologepet billegtetve), mert se recepcios, se senki, szieszta, az utcan koszalo egyetlen not megszolitva az belepett, elkialtotta magat, valamelyik emeletrol visszaorditott a takaritono, le nem jott, a vegen megint egyedul maradtam, korbesetaltam, a szomszedos rendorseg szinten zarva, orak mulva jott ket posztos, pecseteltek es eliranyitottak a fent emlitett polideportivo-nak hivott helyre, melyrol a neve alapjan azt hittem, menekulttabor vagy hajlektalanszallas. Nem sokat tevedtem. Udvozlettel gondoltam arra, aki ezt a "szallast" feltette a listara. 
Masik nap, masik varos, annak is a szele, autoval korottem korozo ferfi, hivogat, es szinten egyertelmuen mutatja, mit szeretne. Nem, ez meg nem Marokko, nem a "mocskos arabok", ez itt Europa, Andaluzia kanton, Cordoba, Jaen es Granada provinciak, reszei annak az orszagnak, ahol harmadik eve, sokezer kilometeren at biztonsagban ereztem magam. Nem, nem is periferian elo bunozok, bar ugy hiszem, az olvaso szeretne ebben a hitben megnyugodni. Elobbi valakinek az edes nagypapija, utobbi az autojat, oltozetet, korat tekintve akar a polgarmester is lehet, de valakinek a draga apucija mindenkeppen. Ha valaki itt-ott hozzam dobott egy-egy kedves szot, azon gondolkodtam, mennyi idot kene ott toltenem ahhoz, hogy ot is utolerje a kornyezete normaja, magaval sodorja a csoportnyomas. 
A korabbi utvonalakon nehany kilometerenkent akadt szallas, segitokesz ember, megtehettem, hogy a megerzeseim szerint valasztottam. Am itt egymastol tavol vannak a telepulesek, azok kozul is nemelyik csak parhazas tanyakozpont, nem allt modomban tovabbmenni. 
Van az a tanmese a varoskapuhoz erkezo vandorral, hogy olyanok itt a nepek, mint az elozo varosban voltak, mert te vagy az, akinek a szurojen at megnyilvanulnak. Hat ez szep igazsag, am csak a fele. Nem alltam rosszabbul az itteni nepekhez, mint az eddigiekhez. Kozvetlenul Granada utan pedig dobbenettel ertek ezek az elmenyek.
Aki mindezt nem hiszi, jarjon utanna, peldaul lapozgassan szocialpszichologiat, azon belul csoportdinamikat, tanulmanyozza a vonatkozo, sokkolo kiserleteket, olvassa el Stephen King Toparti kisertetek cimu, egyetemi tankonyvnek is beillo remeket, nezze meg Las von Trier szemlelteto filmnek tokeletes Dogville-jet (nem er ot perc utan kikapcsolni, am lehet a utana altatoul nemi segedanyagot fogyasztani, hogy legyen ero masnap reggel a tukor elott onvizsgalatot tartani), vagy gondoljon a "hely szelleme" fogalomra, s arra, hogy emogott talan szinten a kvantumfizika altal is vizsgalt morfogenetikus mezo all. Vagy csak nezzuk a huszadik szazad vilagtortenelmet, es ha az is tavoli, akkor a jelen belpolitikai helyzetunket. Aki pedig a leghangosabban tiltakozik, hogy nem, o soha nem tenne ilyet, jo esellyel eppen a leghamarabb besodorhato. 

"Őszintén szólva nem vagyok kíváncsi arra a részemre. Nem tudtam,hogy ilyen sötét hajlamaim vannak! 
- Sötétség nélkül hogy ismerné fel a fényt? Ne féljen a negatív gondolatoktól! Önhöz tartoznak. Úgy tenni, mintha nem lennének, azt tenné lehetővé, hogy elszabaduljanak." (Star Trek) 


A felso- es belsovezerlesu, erett ember,  nem jar  a facebookon,   nagy valoszinuseggel a blogspoton sem. Mi meg nem tartunk ott, bar mindnyajan uton vagyunk. 
Eltem mar Dogville-ben, fovarosunk egyik villanegyedeben. Mikor annak az eletkoromnak megfelelo utszakaszt jartam a Camino Francesen, egy alternativ utvonalra tevedve szinten belefutottam. Epp csak megusztam, hogy egy egesz falu, rangtol, kortol, nemtol fuggetlenul atvonuljon testemen-lelkemen, most nem vartam ezt meg. Mar a harmadik napon azt gondoltam, felulok egy buszra, s rogton Cordobaba megyek, aztan adtam egy ujabb eselyt magamnak, az utnak, am a dolgok nem fordultak jobbra. Az utolso napi szakasz negyven kilometer, atgondoltam, hogy ennyit biztosan nem tehetek meg ugy, hogy barki az ellensegem lehet, mikozben szuksegem lesz ivovizre, etteremre, vagy legalabb egy boltra, stopra, akarmire. Tehat ket etapot es egy ejszakat atugorva Cordobaba utaztam. A buszon jutott eszembe:  EZEN A TAJON A MAGANYOS, IDEGEN NO MEGVETENDO ES KIHASZNALANDO KOZPREDA! 


"Kicsinyes lények! Amit nem értenek, azt elpusztítják." (Star Trek) 

Amilyen "vendegszereto" nep vagyunk, akar otthon is erezhettem volna magam. 



Egy Casa Rural, avagy feszek fel napra

A Via de la Platatol ovtak Astorgaban es Salamancaban, eletveszellyel riogattak, pedig az emberek kedvesek, segitokeszek voltak, nehany fizikailag nehez helyzeten tul nem voltam veszelyben. A Camino Mozarabetol nem ovott senki, a vele foglalkozo granadai tarsasag sem. Akkor most ehelyutt en megteszem, es nem ajanlom egyedul jaro noknek. 


"Mindig van egy végső határ, amit nem szabad átlépni." (Star Trek)

Hogy mindebbol mi a szamomra szemelyre szabott tanitas, azt reszben pedzegetem (meg kell tanulnom kulonbseget tenni az ego hangja es a sugallat, eloerzet kozott, lelkileg rugalmasabbnak kell lennem, es amilyen gyorsan valtom fizikailag a helyszineket, ugyanolyan gyorsan kell rahangolodnom az ottani lekorre, hogy tudjam, mit varhatok es mit nem, szukseg eseten mikent tudok kivul-belul a leheto legsemlegesebbe, eszrevetlenne valni, valamint a rovidebb ut nem mindig bizonyul konnyebnek). Reszben nyilvan meg sejtelmem sincs. Egesz uton magam voltam, mindossze egyetlen zarandokkal talalkoztam futolag, igaz, haromszor futolag, am o sem volt beszedes, inkabb zarkozott, egyszer csak koszont es elfordult,  masodszor szoba allt velem nehany mondat erejeig, Nemetorszagban elo lengyel, sokadik zarandokutjat jarja o is, harmadszorra megint csak koszont es tovabbment. Jol esett volna tudnom, hogy nem vagyok teljesen magamra hagyva, am talan megis jobb, hogy igy tortent. Apam-forma ferfi, annak husz evvel korabbi kiadasa,  pont ugy is viselkedett, egyszoval tokeletesen beleillett ebbe az utba. Hiaba kapaszkodok, tamasznak alkalmatlan, tobb belole pedig traumahoz vezethetett volna. 
Jo lett volna legalabb azt megtudni tole, ugy van-e, ahogy gondolom: egy vastagabb penztarcaval, jobb eronlettel a helyiekre kevesbe raszorulo ferfinak egeszen mas tapasztalatai lehetnek. 



Castro del Rio

Tortentek jo dolgok is. Az egyik napot vegiglegelesztem, kokeny, granatalma, mandula erett mindenhol. Valami apro, almaformaju, barackizu, a csipkebogyonal nagyobb, a vadalmanal kisebb es pirosabb gyumolcsot is ettem, felteteleztem, hogy senki nem bolondult meg egy gyumolcsos szelere mergezo fat ultetni. A mandulat senki nem szedte, nehany autos ciganyt kiveve, jol tettek. Ha a gazda hagyja lepotyogni, legalabb ne vesszen karba. A helyukben en is ezt tennem, a magam modjan tettem is, annyit eszegettem, amennyi belemfert, es meg a taskamba is tomtem. Egy kezemen meg tudnam szamolni, hanyszor ettem eletemben nyers mandulat, most egyenesen a fakrol szedhettem. 



Ime egy mandulafa

Mindjart a legelso helyen, az emlitett utszeli, autos fogadoban (mashol motelnek neveznek, itt nincs ilyen kategoria) reggel a barpultnal, a rendelesnel segitsegemre sietett egy kedves ferfi, jol  beszelt angolul. Madridi lovasember, mondta is, hogy mifele, am azt a szot nem ismerem. Termetet tekintve akar zsoke is lehet. Baratnojevel vakacioznak, este tovabbmennek Cordobaba, ha gondolom, elvisznek. Hogy en hanyszor bantam meg kesobb azt a "kosz, nem"-et! Meselte, hogy a legjobb baratja es mestere egy Kaposvar-kornyeki ember, es bar mindenhez ertek, a lovas szakmahoz sem, igy a nev nem mondott semmit. Annal inkabb elgondolkodtatott a velemenye arrol, hogy a magyarok nehezen megkozelithetoek, am jobb, igazabb baratok, mint a spanyolok, akik kedvesek ugyan, de sosem tudhatod, igazan ki a baratod. No ezen meg van mit elmelkednem.




Mashol Motelnek neveznek...

Aztan ott volt az a nap, amikor  oda kellett ernem a lefoglalt szallasra (arra a bizonyos fiestasra), am mar nagyon keso volt, es senki nem vett fel a hatralevo tizenkilenc kilometerre, hiaba kanyarodtam le a gyalogutrol stopolni (lehet, hogy jobban is jartam).  A kopar hegyek kozotti pusztasagban egy nevtelen benzinkutba botlottam. Lathatoan kongott, am etelt kinalt, hat befordultam Rondaekhoz. Annyira csufak voltak, hogy  az asszonyrol csak kovetkeztettem, hogy o lehet a no. Meg a valamelyikuk nyolcvanas mamaja nezett ki a legjobban. Mig az etelre vartam, a hazasparral csevegtunk, azt hittem, spanyolok, meg is kerdeztem, honnan vettek az amerikai angolukat. Hat onnan, hogy a no izlandi, a ferje meg angol. Hoppa, minden iranybol melletrafaltam! Ezen jot nevettunk. Osszehasonlitva a nemetekevel, dicsertek a kiejtesemet. Ja lehet, hogy szebben beszelek, am csak ritkan vagyok biztos abban, hogy mit. A mamatol kaptam egy finom cheedar-sajtos toltott krumplit, amilyet valaha a Wendy·s-ben adtak. Mondtam, hogy milyen jo nyugis eletformat talaltak maguknak (azt nem, hogy talan tul csendes is, naponta ha egytucat kuncsaftjuk lehet), a szomszedos ket hegy tornyaira mutatva meg azon nevetgeltunk, hogy a kozelebbi, tehat az ovek Mordor. Az egy ora alatt beeso osszes, azaz ket vevojuket megkerdeztek, nem vinnenek-e engem el, a masodiknak sikeresen varrtak a nyakaba. Aldott legyen az eletuk! 



"Var alott, most kohalom". Mor rom olajfakkal

Egy mor erod csoppnyi patika-hazikoja csudara tetszett. Ha arra jarsz Kedves Olvaso, lehet, hogy legkozelebb mar en keverem ott a mergeket. 



Alcala la Real, Alcazar, patika

Emlitesre melto meg az a Casa Rural (allami vendeghaz-halozat, emlitettem mar ilyet, am az nagyobb volt, es haziasszony is jart vele), mely egy delutanra es ejszakara otthonomma valt. Edes pici lakas, harom apro haloszobaval, meg aprobb patioval, ket furdovel, konyha-nappalival, boltives mennyezettel. Rusztikus berendezes, minosegi anyagok, gyonyoru csempek beepitve, mint egy mesekonyvben. El is kezdtem almodozni, hogy ha en egyszer ilyenben lakhatnek... Aztan persze arra ebredtem, hogy bilibe log a kezem. Az emberek undokok voltak, es itt korozott az a polgarmester-fele is. Beneztem a Turismos fiatalemberhez, aki erkezesemkor ezt a kis feszket ajanlotta meltanyos aron az ujabb onkormanyzati deportalas helyett, el is kisert es odaadta a kulcsot. Most azt kerdeztem, ugyan mondja mar meg, mifele emberek laknak erre, es szerinte biztonsagos-e maradnom, vagy reggelre az ajtot is ram torik. Csak a vallat vonogatta mind a huszszavas angoljaval, hogy nincs problema a zarandokokkal. Kertem, mutassa mar meg, mely zarandokokkal nincs problema, mert en egyet se latok (a lengyel is tovabb ment, volt a lababan meg husz kilometer). Tovabb vonogatta a vallat.  



Az apro nyomdaval meg ugy esett, hogy az ellenseges emberektol nem befolyasolva azert csak be-bekukucskaltam az ablakokon, ahol lehetett. Sokadik varoska varbeli, hofeher sikatoranak helyes lakohazaban a foldszinti lakas helyett nyomdara talaltam. Agaskodva bamultam az antik gepeket, amikor is valaki kijott es beinvitalt. Harmincas, dagi ferfi, nagyapja alapitotta a Gutenbergrol elnevezett nyomdat, a gepeket mar o is hasznaltan vette, szazotven-ketszazeves mind, es emberi erovel mukodnek. Egyebkent is itt minden kezzel tortenik, igazi manufaktura. Tapsikoltam a betuszekrenyek lattan, s hogy hiteles legyek, nyomban kezembe fogtam egy szedovasat (fedoneven vinkel, meg regebben vinkli), harminc ev multan is jol allt a kezemben. A tulaj buszken mutogatott, en boldogan nezelodtem, vegul kaptam ajandekaba harom igazi "akcidens", azaz alkalmi nyomtatvanyt. 



Egyebirant a korabban internetrol letoltott, gugli-forditoba berakott utleiras kerdesere, miszerint is akarok-e esetleg kicsit unatkozni, az a valaszom, hogy szamomra nem unalmas az otmilliomodik olajfa, es a huszadik, hegyen elterulo, eroditett feher varos sem (bar ez utobbit nem emlitette a szoveg), mivel Pesten eleg ritkan lattam ilyet. Talan a szabolcsi almafakat se unnam meg nehany nap alatt. Ha ugyan meg vannak.
Az ut egyebkent altalaban jol jelzett, bar volt egy erdekes anomalia. A szembeszoko sarga nyilak - hegyi szerpentin belathatalan kanyarjaban - atvezettek az orszaguton, keresztul ket vedokorlaton, s valoban ott folytatodott az osveny.




Olajfak olajfakkal, vihar elott

... Hogy ez nem az en utam volt? A bolcsek szerint nincsenek rossz utak, legfeljebb vannak jobbak.  Eletunk soran egyebkent is sokat kavargunk, am ha a tapasztalatszerzest is ertekeljuk... 

"Az emberélet útjának felén
 egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,    mivel az igaz útat nem lelém. -
Egyetértek Dantéval. Ha mindig látjuk az utat magunk előtt, nem érdemes utazni. " 

(Star Trek)

Hogy mire ennyi tanulsag, ha nem megyek vele sehova? Ezzel szinten hasonloan vagyunk tobbnyire. Hany es hany tanitast, ujra es ujra megismetlodo lecket nem sajatitunk el eletutunk soran, talan eszre se vesszuk oket... 
Idokozben megoldodott a tarolofelhos fotoproblemam, kesobb azonban elsotetult a kamera kepernyoje, aztan az is magatol gyogyult... mikor epp mi volt az aktualis tanitas. Igyekeztem megerteni. Korlatoztam a feszen levest, a fotozast.
Vegul Cordobaban megint megszunt mukodni az egesz telefon, s ra kellett ebrednem, hogy ez mar egy masik tortenet, masik tanitas.  A santiagoi holgy se volt keznel, hogy kezratetellel rendbetegye, a szerviz-problemat, a kinyithatatlansagi, le- es felcserelhetetlensegi mizeriat pedig ugy emlekszem,  akkor emlitettem Ez a keszulek tartalmazza az osszes muszeremet, a szukseges es elmentett informacioimat, ez a kontaktom a bankkal, a szallasokkal, kozlekedesi tarsasagokkal, ide igazolnak vissza, kapok kimutatast, egyszoval ez jelenti a technicizalt vilaggal valo kapcsolatomat. Megint csak megprobaltam olvasni a jelekbol - remelem jol  -, s eszerint fogok cselekedni. 


CORDOBA




Two in one: Nagymecset es Katedralis

Hostel, regen ifjusagi szallasnak hivtak az ilyet, ma mar mindenfele korosztaly talalhato bennuk, tekintettel a kedvezo arukra. Negyfos koedukalt szobaban kaptam agyat, ehhez kepest, amikor beleptem, harom hatvan koruli francia no meztelenkedett benne. Es ha himnemu szobatars erkezett volna? Vagy epp ebben remenykedtek, hogy egy fiatal srac rajuk kivan? Nagyobb baj volt, hogy reggel hetkor felkeltek csevegni, ajtot csapkodni, s mikor szoltam, a szokasos visszaszajalast kaptam. 


"A bosszú hidegen tálalva a legjobb." (Star Trek, ősi klingon közmondás)

Sajnalom, hogy elmentek, pedig milyen szep szavaloestet tarthattam volna nekik ejjel, furdoszobaajto-csapkodassal megzenesitve. (Ok ugyanis koranfekvok, elozo ejszaka nagyon ugyeltem, hogy belepesemmel fel ne verjem oket.) Ki is terveltem, melyik Shakespeare szonetteket es Fodor Akos haikukat fogom nekik hangosan es magyarul recitalni, am errol a fejtagitasrol most jol lemaradtak. Az, hogy itt ejszaka jarnak a kukasautok - hala a szelektivitasnak, egymas utan tobb is - az ablak alatt,  a fiatal lakotarsak is leginkabb ejjel jonnek-mennek, azt ilyen helyen el kell fogadni. Bar epp hostelben nem voltak ilyen durva tapasztalataim, annal inkabb a zarandokszallasokon. Am hogy harom idos no ennyire ne tudjon viselkedni... Itt most ervenyet veszitette a "zarandok vagy, vagy hulye turista" kezdetu eszmefuttatasom is. 


Ez meg itt a "kismecset" minaretje

Egy holland szallas-tarsnommel talalkoztam az ingyenes varosnezesen, meselte, hogy toroltette a tovabbi ejszakait, mert agybogarat talalt a matracan, jol ossze is csipkedtek. Lefotozta a tettest, igy visszafizettek a szallasdijat. Nem csodalkozom, egy ilyen helyen aztan valoban mindenfele ember megfordul, nemelyiket latva abban remenykedem, hogy nem o aludt a korabban az agyamban. Most mar azt is ertem, hogy erkezesemkor miert fuldokoltam a folyosokon valami athato vegyszerszagtol. Itt legalabb probalkozik a takaritono, olyannyira, hogy meg a moszkitocsipeseimet  is -  ezek most valoban azok voltak - lelkesen kenegette valami helyi patikaszerrel. 
A varosnezes erdekes volt, eltekintve olyan tevedesektol, hogy peldaul Cordobaban volt Europa elso egyeteme. Sehanyadik se volt, mert nem is volt, az elso pedig Bologna, XI. szazad. Azonban vegre megtudtam, hogy a ma is hasznalatos, sulyos gyekeny ablak-arnyekolokat egykor vizesen tartottak, evvel hutottek a lakotereket. Az utcak ugyszinten az arnyekolas miatt szukek. 



Mudejar San Bartolome kapolna

A San Bartolome kapolnaban  jo segitsegre talaltam egy jegyszedo borebe bujt muveszettortenesz szemelyeben. Tole hallottam a lentebb olvashato epitobrigados tortenetet, es azt, hogy bar a mudejar es a mozarab is kevert stilus, az elobbiben tobb az arab, az utobbiban tobb a kereszteny motivum. Hat aki ezutan nem tudja megkulonboztetni, az... na hat ize. Szerintem en meg mindig nem. 


 Mecset-Katedralis, a harangtorony itt is minaretnek epult

Szamitogepre varva, a hallban talalkoztam egy  nyugati turistanak latszo ferfival, fontosnak talalta, hogy harom masodperc utan  adatokat csereljunk. Mikor kimondta, hogy szerb, nem csak a hatamon futott vegig a hideg,  a hangomon meg is erezte. Hat kerem, a sztereotipiaim. Persze azt mondtam, hogy csak csodalkoztam, mert soha, sehol nem talalkoztam meg szerb turistaval, ami igaz is. Ezen meg o csodalkozott, mikent ehet, hogy Pesten sem. Magamban gondoltam, hogy  turista alatt nem a maffiozot ertem. 
Noha kozvetlenul nem voltam erintve, eppen csak baranyai tartozkodasom egy eveben hallgattam az agyuzast, annak idejen a Sebek cimu (nem haborus) film mely sebeket utott bennem, melyek gyogyitasa aztan a periferiak periferiajara szorult. Igy is keletkehetnek sztereotipiak. Mi is volt a kerdesem a Mozarab-ut tanitasairol?
Nevek, foglalkozasok, egyeb statuszok csereje utan az eloiteleteinket is kicsereltuk, mert nehany perc alatt olyan summas velemenyeket fogalmazott meg rolam, hogy tipikus magyar no vagyok, tipikus magyar nevvel (a Bibliarol hallgattam, mert ugye ha Jezus, akkor tan a Joisten is magyar volt), valamint csodas elettepasztalatom lehet, es mar nem is emlekszem, milyen feluletes butasagokat sorolt meg, ugyhogy jobbnak lattam az ittletere vonatkozo jokivansagaimmal ellatva kihatralni ebbol a tarsalgasbol.  Este meg ram koszont, azt is elmondta, hogy teves sportriporter, szoba kerult, hogy nem hisz a Maria-jeleneses csodakban bar vallasos, egyaltalan semmilyen csodaban nem hisz, valamint tagadta, hogy sztereotipiai lennenek. En meg nem tagadtam, hogy nekem vannak. Ebben maradtunk. Ja, es nehany nap mulva a ket baratjaval Tangerbe mennek. Hat igen, harom ferfinak nem nagy kockazat. 


Győzd le az előítéleteidet, vagy azok győznek le téged! (Star Trek)


Az ujvideki joember nagyon igyekezett baratsagos mosolyt fakasztani az arcomon, "hiszen szomszedok vagyunk",  turelmesen hallgatta teologian, kvantumfizikan, politikan bukdacsolo angolomat, biztatott, hogy csak mondjam, aztan felsorolta az osszes magyar szot, amit ismer. Jol van, tenyleg elnevettem magam, aztan meg orakig azon gondolkodtam, hogy hu de mennyi meglapulo, barmikor felboffeno eloiteletem van meg nekem is, aki pedig felvilagosult ember hireben allok. Magamat pedig egyre tudatosabbnak tartom. Na hat, no hat... Valamelyik posztban, talan a portugal costas-ban hivatkoztam is arra, hogy az eloiteletek legyozesere szanom az utat. De hogy eppen egy szerb, mediavarazslo fazon szembesitsen magammal! Na hat, no hat... Vagy ezt is mondtam mar? 
Jo, akkor legyen ez: 
Ugy, de ugy szegyellem magam... 



Balra a regi varosfal, az Almodovar Kapunal, borus, fulledt reggelen

Ettem  bikat! Toro, ugy is, mint bull. Egyszer ezt is ki kellett probalni. Lattam jardaepitest, valoban kezzel rakosgattak a kavicsokat, egyenkent helyukre forgatva oket. Gondolom ezutan jon rajuk a cement. Nem is ertem, miert vannak foglalkoztatasi problemak Andaluziaban. Tobbszor is ettem a Bar Santes hires es olcso tortillajabol is, kuporogva a mecset oldalanal, vagy a pici uzlet elott acsorgo turistak kozott.  Allagra, izre finom, de en azt se banom, ha hagymat is tesznek bele. 



Klasszikus patio, zart belso kert, az arab mintat maig kovetik

Patio-turara nem mentem, megtudtam, hogy tobbseguk magankert, az irodak evente vetelkednek, hogy ki tud tobbet fizetni a bemutatas jogaert. Igy persze ertem, mi kerul tizennegy euroba het kert megtekinteseert, am megelegedtem azokkal, amelyekbe ingyen is bekukkanthattam. A szokokut vagy medence, esetleg padloban mintakent futo vizes arkokkal kombinalva elengedhetetlen husito kellek ezekben a zart udvarokban.  




Calle Flores

Nem tartozik kozvetlenul ide, azonban szamomra  erdekes, hogy amikor valahol, talan a Platan lecsereltem az ocska penztarcamat, bosszankodtam, amiert csak olyat kaptam, amelynek egyik zsebe kulcstarto. Pedig egyszeru, azert kellett ilyet vennem, mert igy van hova tennem a szobak, hazak kulcsait. Valahogy tenyleg semmi nincs ok nelkul.




Alcazar, ez a joember meg epp erre lovagolt

Al Andalus. Az arab idokben az egesz ma ismert Spanyolorszagot, valamint Marrokot jelentette. Cordoba, a varos valaha romai (itt szuletett Seneca), majd vizigot, aztan mor kezre kerult, mignem megerkeztek a kereszteny kiralyok. Az elso errejaronak volt annyi esze, hogy felismerte az erteket, meg is becsulte, es egy picit se rombolta le a Nagymecsetet. Igy ez kiveteles epsegben maradt meg, a katedralis pedig beleepult a kozepebe. 

En meg ilyen csodat nem lattam! Hogy milyen otletesen vezettek at egyik stilust a masikba, hogy vegul az epulet megis szerves egyseget alkosson. Az egyik arkad meg arab ivu, a kovetkezonel szeliden folyik at gotikusba, reneszanszba, az eredeti arab fafodem fennakadas nelkul valt legyezoboltivre vagy reneszansz kupolara. Atvezeteskent olyan aprosagokat alkalmaztak, mint egy mudejar iv girlanddal szegelyezese, egy arab oszlopfo mas stilusban atertelmezett ismetlese, es meg ezernyi finomsag. Szerencsere a barokk csak egy-egy berendezesi targyban nyilvanul meg. Ketszer setaltam benne, masodszor ingyen, ezt reggelente 8.30-9.30 kozott lehet. P. Szucs Julianna biztosan csuklott, sokat emlegettem. Ahelyett, hogy a korszakok evszamaival nyuzott volna, inkabb meselt volna arrol, hogy ez a mecset egyben katedralis, es a tankonyvi arab iveken kivul micsoda pompas stiluskavalkad talalhato itt. 



Tevedes ne essek, ez is a Cordobai Nagymecset... mar katedralis koraban

A XIV. szazadig kulturak olvasztokemenceje volt a varos, egyszer allitolag meg az is elofordult, hogy zsido ember volt a califa. Az orvosok mindenkeppen.  Aztan megszunt a vallasszabadsag, es elzavartak oket is. Az aprocska zsinagoga iden unnepli hetszazadik evfordulojat. Mudejar stilusu, ennek pedig az a titka, hogy minden varosnak, igy ennek is megvolt az egy-ket bevalt, jokezu, sokat foglalkoztatott epitobrigadja - lam csak, mar akkor is igy ment ez -, ok dolgoztak zsinagogan,  templomon, mecseten, palotan egyarant. Nehol tudni, hogy konkretan ugyanazok az emberek. Ez annyira gyonyoru... mesevilag lehetett!
Van persze itt is Alcazar (Alcazaba, ahogy a morok mondtak), meghozza a - kirekeszto, vallasi turelmetlen, muzulmant, zsidot eluldozo - kereszteny kiralyoke. Termeszetesen a vizigot, romai es arab elodjere epult. Toporogtam, hogy fizessek-e erte, am valami rejtelyes alkalombol kifolyolag aznap eppen ingyenes volt a belepes, es pont ennyit nekem is megert. 
Aztan van meg a kozepkori varos, fallal bekeritve, egyik kapuja a Puerta de Almodovar. Nem a rendezorol, hanem a kozeli falurol elnevezve. E kaputol kezdodik a nehany utcanyi Juderia, a valamikori zsido negyed. Az egykori arab negyed nagyobb, tele van - napjainkban turistakhoz igazitott - arab furdokkel, azonban egy helyes, ma is mukodo kis mecsetet is talaltam. 


A hetszaz eves mudejar stilusu zsinagoga, belul tiszta arab ornamentika, 
joszereve csak a heber iras jelzi, hol vagyunk

Irany Cadiz,  majd ott kiderul, hol lesz nyitva a kovetkezo Aranykapu... 



Nagymecset, El Mihrab

Hivatkozott blogbejegyzesek:
... es az osszes caminos iras, idorendben a blogspoton

(Megjegyzes a szokasos: elgepelest, targyi tevedest, stilisztikai, logikai, barmilyen hibakat nyomokban tartalmazhat, fizetos gep, ritka net, stb..)